A Mennyei Prófécia Krisztus előttről
Az a Peruban fellelt kézirat, amely Krisztus előtt 600 körül keletkezett arámi nyelven, azt jósolja,
hogy az emberi társadalomban a XX. század utolsó évtizedeiben óriási változások fognak lezajlani.
Ez lesz a tudat reneszánsza.
A kézirat tanításai jellegükben nem vallásiak, hanem spirituálisak' valami újat fedezünk fel ezen a
bolygón az emberi élettel, az élet értelmével kapcsolatban és ez gyökeres változást idéz elő az
emberi kultúrában.
A mű fejezetekre oszlik és mindegyik egy-egy, az élettel kapcsolatos felismerésről szól. Ebben a
korszakban, az emberiség sorban eljut majd ezekhez a felismerésekhez, egyikhez a másik után, míg
végül eljutunk egy tökéletesen spirituális kultúrához a Földön. Rávilágít továbbá, hogy az ezzel a
tárgykörrel kapcsolatos keleti és nyugati gondolatok, vallási tanítások egy magasabb rendű
igazsággá Integrálhatók. Megmutatja, hogy a nyugatnak igaza van, amikor fejlődésről, egy
magasabb szint eléréséről beszél. Ám a keletnek is igaza van, amikor hangsúlyozza, hogy az egó -
önző - hatalmától meg kell szabadulni "Teljesebb tudatra kell szert tennünk, belső kapcsolatot kell
létesíteni Istennel, mert csak akkor haladhat fejlődésünk valami - magasabb - felé, ha önmagunk
magasabb rendű kormányozza."
Az alábbiakban röviden ismertetjük a kéziratban foglaltakat, vagyis a kilenc felismerést.
ELSŐ FELISMERÉS
Lényege: az életünket megváltoztató véletlenek tudatosítása. Az az érzés, hogy a háttérben egy
másik folyamat is zajlik.
"Melyebb spirituális erő munkál mindenben, amit cselekszünk."
Az emberi élet során előforduló véletlenek kapcsán újragondoljuk milyen rejtélyek veszik körül
életünket ezen a bolygón. Még nem értjük, de sejtjük, hogy a titokzatos véletlenek igazából nem
véletlenek. Érezzük, hogy az életnek van egy másik oldala, amelyet meg föl kell fedeznünk egy
másik folyamat, amely a felszín alatt zajlik.
Az első felismerés akkor következik be, amikor tudatosodnak bennünk az életünkben bekövetkező
véletlenek.
MÁSODIK FELISMERÉS
Lényege: az új világszemlélet kibontakozásának folyamata.
E felismerés történelmi rálátást biztosit a nyugati gondolkodás számára. Szélesebb történelmi
perspektívába helyezi jelenkori tudatunkat.
A jelenlegi modem világszemlélet kibontakozása kb. 1000-2000-ig, mint egy ezer évig tart. Mint az
emberi társadalmakban annyiszor, ebben az időszakban is a vallás és papjai fontos szerepet
játszanak. Az első ezred forduló táján a keresztény egyház vezetői határozzák meg a nép
valóságtudatát. Egyszer - akkori ismeretek szerint - azt tanítják, hogy Isten a földet és rajta az
embert a világmindenség közepébe helyezte. Ez a nézet a későbbiekben módosul. Másreszt, azóta
is fennáll a tanítás, miszerint az ember földi élete lényegében - spirituális - vizsgaként szolgál. Az
embernek magának kell, döntenie az isteni üdvözülés és az ördög kísértő mesterkedései között.
A középkori világkép a XIV-XV század táján kezd széthullani, az emberek egyre gyakrabban veszik
észre a papok viselkedési rendellenességeit (pl. fogadalmuk megszegése, stb.). Luther és társai
kijelentik, hogy a papság romlott és korrupt. Új egyházak létesülnek, melyek azt hirdetik
mindenkinek joga van hozzáférni a Szentíráshoz, és személyesen értelmezni.
Kb. a XVII. századra megkérdőjeleződik az egész addigi világszemlélet. A csillagászok
bebizonyítják, hogy nem a Föld van a kozmosz középpontjában. Ekkor új meghatározást követel az
Istenhez fűződő viszony is. Ez az újkor kezdete megindul a világ módszeres felfedezése, mely 400
évig tart. Új magatartásformává válik a tudományos kételkedés, hogy elhiggyenek barmit.
Bizonyítékot követelnek fizikai síkon. "Az ember ellenőrzése alá vonja a világot".
A tudományos felfedezések azonban nem határozzák meg az ember valódi spirituális helyzetet, de
elég ismeretet adnak ahhoz, hogy segítségükkel emelje az életszínvonalát. A természet készleteinek
felhasználásával saját életkörülményeit javítja. Eközben tökéletesen eltéved az anyagi biztonság, a
földi örömök utáni hajtásban. Önnön kényelme és élvezete megszállott hajszolása közben gátlás
nélkül keresztülgázol mindenen, és ilyen módon az összeomlás szélére juttatja közvetlen és tágabb
környezetét. Az újkor végén egyre több az olyan ember, aki a munka megszállottjává válik, aki
kikapcsolódás helyett is a munkát használja. Ezt sokan azért teszik, mert nem akarnak illetve nem
mernek szembenézni a kérdéssel, miért is élnek. Az eredeti kérdést, hogy mi is történik életük
során spirituális értelemben a Földön, fokozatosan félretoljak.
A Második felismerés megmutatja, hogy a tudat átalakulása elkerülhetetlen. Leleplezi a
téveszméket, és ezáltal akarja elérni, hogy fölébük emeljen. A kézirat szerint a második évezred az
emberiség fejlődésének szükségszerű fokozata, de ennek vége felé már ideje felocsúdni és újra
föltenni a kérdést mi áll az élet hátterében ezen a bolygón? A további felismerések magyarázatot
adnak erre.
HARMADIK FELISMERÉS
Lényege a mindenség egyetlen nagy energia rendszer.
A kézirat itt azt állítja, hogy megtanuljuk a korábban láthatatlannak tartott energia érzékelését. Ez
a fizikai világegyetem felfogásának eddigi módját változtatja meg.
Az ezredforduló táján az emberek felfedezik az energia új formáját, amely lényeget képezi minden
dolognak, kisugárzik mindenből, beleértve saját magunkat is. Ennek az energiának az érzékelése
azzal kezdődik, hogy az ember mind érzékenyebbé válik a szépségre (pl. egy óriásfa formájának
látványa kellemes érzéssel tölti el vagy egy koncert olyan energiafeltöltődést idéz elő az egyénben,
hogy utána sokkal jobban érzi magát stb.). A szépség érzékelése barométer, amely jelzi milyen
közel járunk ahhoz, hogy ténylegesen érzékeljük az energiát.
A teljes Univerzum energiából áll, amelyre gondolataink által hatni tudunk. Az előző példánál
maradva, nem csak nekünk kellemes hatású, hanem a fának vagy a másik embernek is jólesik, ha
megcsodáljuk.
A mindenség olyan energiából áll, amely reagál az elvárásainkra. A többi dolog, élőlény is része
ennek az energiauniverzumnak, tehát ha 1 kérdésünk van, valamely képviselője megjelenik és
meghozza a választ. Azáltal, hogy mit kezdünk saját energiánkkal, befolyásolni tudjuk az
Univerzum többi résztvevőjének (növényeknek, állatoknak, embereknek, stb.) az energiáját, ezen
keresztül életfolyamatait és mindnyájan együtt az egész Univerzum működőképességét.
NEGYEDIK FELISMERÉS
Lényege, az emberi konfliktusok az energia hiányából, az érte való harcból fakadnak.
A kézirat megállapítja, hogy a "tudatlan" emberek küzdenek egymással az energiáért. A
világmindenség egyetlen, dinamikus energia halmazból áll, amely fenntart bennünket. Mi emberek
azonban - különböző okoknál fogva - elszakadunk ennek az energiának a bőséges forrásától. Mivel
energia nélkül gyengének és védtelennek érezzük magunkat, ennek leküzdésére - látszólag
spontánul - pszichológiai eszközökkel (a másikat lekezelve, kritizálva, lelki kínokat okozva, stb.)
elvonjuk másoktól az életközeget, az energiát. Empátia nélküli emberek esetében, ez a tudattalan,
ösztönös törekvés húzódik meg minden konfliktus mélyén.
Amikor egyszer megértjük ennek a harcnak a lényegét és hajlunk a jóra, akkor jöhet szóba e
konfliktusokon való túllépésünk.
ÖTÖDIK FELISMERÉS
Lényege: Az emberi konfliktusoknak úgy tudunk véget vetni, ha fogadni tudjuk egy magasabb
forrásból származó energia beáramlását.
A kézirat itt egy új típusú megértésről beszél, amelyet hosszú időn át misztikus tudatnak neveztek.
A XX. század utolsó évtizedeiben egyre többen képesek a megérzésekre. Ez fontos szerepet játszik
az emberi konfliktusok felszámolásában. Amikor ugyanis a dolgok, élőlények szépségét és
egyediségét csodáljuk, energiát veszünk fel. Ha eljutunk arra a szintre, hogy egyúttal szeretetet is
érezzünk irántuk, akkor vissza is adhatjuk az energiát. Gyakorlás által, végül automatikusan jutunk
abba a szeretet teljes állapotba, hogy őszinte együttérzéssel élve, beengedi önmagába a szeretetet.
De ahhoz előbb - megtisztítva gondolkodását- megfelelő állapotba kell hoznia tudatát. ,, Az
univerzum mindannyiunkat képes ellátni energiával, ha megnyitjuk magunkat a forrás számára".
Ha rosszkedvűek, nyugtalanok vagy fáradtak vagyunk, ez energia hiányt jelez. Amikor szükségét
érezzük, álljunk meg és töltsük fel magunkat energiával. " Legyünk állandóan tele, őrizzük meg a
szeretet állapotát!". Ha elértük ezt az állapotot, senki és semmi nem képes annyi energiát elvonni,
amennyit azonnal ne tudnánk pótolni. Sőt, a belőlünk kiáradó energia ellenirányú áramlást
gerjeszt, amely ugyanolyan mennyiségű energiát vonz magához, így az soha sem fogyhat ki. De
ennek a folyamatnak állandóan tudatosnak kell lennie, különben nem működik. Ez különösen
akkor fontos, ha emberek között vagyunk.
Testünk egy bizonyos szinten rezeg. Ha engedjük, hogy energiánk túlságosan lecsökkenjen, azt
testünk sínyli meg. Ilyenkor könnyen megbetegszünk. E téren a hajszoltság, a stressz nagyon sokat
ronthat. A szeretet által tudjuk a rezgést magas szinten tartani és ettől maradunk egészségesek.
Ha rendszeresen fel tudunk töltekezni energiával, majd egy "véletlen" előre lendíti az életünket, ez
az energiaszint állandósodik bennünk, és ettől kezdve magasabb rezgésállapotban létezünk.
Gyermekeink átveszik a mi rezgésállapotunkat, és még magasabb szintre emelik. Az ember így viszi
tovább az evolúciót. A korábbihoz képest a mai nemzedék annyiban különböznek, hogy mi már
készek vagyunk ezt a folyamatot tudatosítani, s így meggyorsítani.
Mikor véletlenszerűen vagy később mind gyakrabban feltöltjük magunkat belső (isteni, szeretet)
energiával, a tudatunkban már nem a másik ember kijátszása munkál, hanem ettől teljesen eltérő
gondolatok lépnek működésbe, amelyek identitásuk magasabb szintjéről származnak. Ezek az
intuíciók, ezek másként működnek, mint a megszokott gondolatok. A tudat hátterében bukkannak
fel, akár éber állapotban, akár álom vagy látomás formájában, de közvetlenül érkeznek az
egyénhez, hogy irányítsák.
Ezen szeretet energiák mozgósítására, a szeretet és rezgés állapot egyensúlyának pozitív irányba
történő elmozdítására az emberiség már képtelen. Külső beavatkozásként, fokozott rezgés szinttel,
és kódolt szeretet forrással jelenik meg az ismeretlenből egy ember csoport, akinek feladata lesz,
ennek az egyensúlynak jó irányba való elmozdítása. Fénymunkásként világosságot hoznak majd a
sötétségben.
HATODIK FELISMERÉS
Lényege: fel kell hagynunk, régóta ismételgetett drámáinkkal, hogy megtalálhassuk igazi
önmagunkat.
E részben ismerhetjük meg, hogy az egyén - a legtöbbször tudattalanul - milyen módszerekkel
"uralkodik" másokon. A kézirat ezt azért ismerteti, hogy rádöbbenve ennek tarthatatlanságára
hagyjunk fel a használatával. Ugyanis valahányszor visszatérünk ehhez a beidegződéshez,
mindannyiszor leválaszthatjuk magunkat az előre vivő forrásból. Nem könnyű megszabadulni ettől
a szokástól, mert eleinte mindig tudattalanul működik.
A mások fölötti "uralom" módszere többnyire azonos azzal, amit gyerekkorunkban használtunk,
hogy magunkra vonjuk a figyelmet, magunk felé irányítsuk az energiát. Ennél a módszernél
rekedtünk meg, ezt ismételjük újra. Ez a mi tudattalan hatalmi drámánk.
Ha az energia megszerzése, megtartása érdekében mindig ugyan azt manipulációs viselkedési
formát alkalmazzuk. Az egyik mindig ellenkezik (ő az örök ,,ellenzéki''), a másik folyton veszekszik
vagy kritizál (ő a "vallató"'), a harmadik bizalmatlanul hallgat ill. elhallgat (ő az "elzárkózó"), a
negyedik a "szenvedő".
A megtisztulás folyamata mindannyiunk számára az, hogy saját, személyes "hatalmi drámánk"
tökéletesen felszínre hozzuk a tudatalattinkban. "Az igazság mindig (jótékonyan) hat." A
konfliktusok miatt ne a másikat okoljuk, hanem magunkban kutakodjunk. Nem lehetséges a
továbblépés, amíg szembe nem nézünk önmagunkkal és fel nem fedezzük, miként manipulálunk
másokkal az energia megszerzése, kétes sikerű megtartása érdekében.
Saját igazi spirituális identitásunk felkutatásához úgy kell végignézni életünket, mint egy hosszú
mesét, melynek magasabb rendű értelme, tanulsága van. Azzal kell kezdeni, hogy miért épp ebbe a
családba születtem? Ennek mi lehetett a valódi célja? Milyen közeget nyújtottak szüleim,
rokonaim? Engem milyen viselkedésre késztettek megnyilatkozásaik? Stb. Ennek a vizsgálódásnak
során többször azonban sohase ítéljük el hozzátartozóinkat, mert az ő ösztönös viselkedésük a mi
tanításunkat célozták (csoportkarma). Ha tudatosítjuk önmagunkban saját hatalmi drámánkat,
akkor képesek leszünk felismerni a magasabb rendű igazságot a családunkkal kapcsolatban: azt az
igazi értéket, amely az energiával összefüggő konfliktusok mögött rejtőzik. Ha egyszer rájövünk
erre, akkor egész életünk könnyebben feltöltődik energiával, és megtaláljuk azt az igazságot is,
hogy mi magunk kik vagyunk, milyen úton járunk valójában.
Az élet értelme, hogy meghaladjuk múltbéli beidegződéseinket és továbblépjünk, elegendő
energiára kell azonban szert tennünk ahhoz, hogy túljussunk súlyos hatalmi drámánkon és
továbbléphessünk a spirituális folyamatban. Erő kell a múlt tisztázásához, amelynek során
tudatosodik bennünk a korábbról magunkkal hozott manipulációs technikánk. Ha sikerül
meghaladnunk ezt a szokást, akkor megtaláljuk magasabb rendű önmagunkat, következő evolúciós
identitásunkat.
HETEDIK FELISMEERÉS
Lényege: a valódi én evolúciójának mozgásba hozása a helyes kérdésfeltevés, a tennivaló intuitív
megérzése és a válaszadás folyamata révén részesülni ebben a varázslatos folyamatban, ez a
boldogság igazi titka.
A kézirat kifejti a tudatos önfejlesztés szükségességét oly módon, hogy állandóan fel kell figyelnünk
minden véletlenre, minden válaszra, amelyet a világ rendelkezésünkre bocsát. Az életben nem az a
nehéz, hogy válaszokat kapjon az ember, hanem az, hogy helyesen ismerje fel, mi a kérdés. "Ha jó a
kérdés, mindig megérkezik a válasz."
Még az egyáltalán nem "tudatosodott" emberek is képesek belebotlani a megfelelő válaszba,
visszamenőleg helyesen értékelni a véletleneket. A Hetedik felismerés azonban akkor érvényesül,
ha az ember már abban a pillanatban megérti a választ, amikor az felmerül (a szinkronicitás
azonnali felismerése). Ez emeli "magasabb" szintre a mindennapi életet.
A kézirat a válasz megkapásának módjaként beszél az álmokról is. Azt mondja, hogy össze kell
hasonlítani az álmunkat életünk történetével. "A rossz álmok hordozzák a legfontosabb
üzeneteket."
Nem csak az álmok nyújtanak útmutatást az ember számára, hanem a gondolat és az intuíció is. A
kézirat szerint, mindenkinek sokkal több ilyen sugallata van, mint hinné. Ahhoz, hogy felismerjük
őket, megfigyelői álláspontra kell helyezkednünk. Ha eszünkbe ötlik egy gondolat, fel kell tenni a
kérdést miért? A megfigyelői álláspont segít lemondani a vágyról, hogy mindent magunk
irányítsunk.
A negatív gondolatokat, a félelem képeit meg kell semmisíteni abban a pillanatban, amikor
felmerülnek. Azután a tudat által egy másik, kedvező és kellemes képet kell a helyére képzelni. Az
ember nemsokára eljut oda, hogy az intuíció, csupa pozitív dolgokat sugall majd. Ha ez után mégis
előfordul, hogy negatív kép keletkezik - mondja a kézirat - azt nagyon komolyan kell venni, és nem
szabad követni. (Ha pl. megérzése révén teherautó roncsai között látja magát és nem sokkal ezután
teherautón, akarják elvinni valahova, akkor arra a kocsira nem szabad felszállni!)
Minden velünk kapcsolatos eseménynek jelentősége van és valami módon minden a kérdéseinkre
vonatkozik. Ez különösen azokra a dolgokra igaz, amelyeket rossznak minősítünk.
A Hetedik Felismerés kijelenti, hogy minden eseményben, legyen az bármennyire negatív, meg kell
találnunk a pozitívumot.
NYOLCADIK FELISMERÉS
Lényege: a többi emberhez való újszerű viszonyulás révén lehet kihozni belőlük a lehető legjobbat.
Ez a kulcsa annak a titokzatos folyamatnak az állandó működéséhez, hogy a válaszok mindig
megérkeznek.
A kézirat elmagyarázza, hogyan segítsünk azoknak, akik meghozzák számunkra az általunk
keresett választ. Ne utasítsuk el a fényességet hozókat, ha ők keresztezik utunkat, mindig hordoz
valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek. De az, hogy át tudjuk-e venni
78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 2
Tegnapi: 1
Heti: 3
Havi: 35
Össz.: 8 282
Látogatottság növelés